Nem minden ember olyan szerencsés, hogy olyan munkája lehet, amit szeret is csinálni. Gyakran a hátunk közepére sem kívánjuk a hétköznapokat, de a legrosszabb nap, mindig a hétfő reggel. Hogy miért? Mert vége a hétvégének, és sok nap van még hátra az újabb hétvégéig. Mikor munkában vagy biztos neked is vannak olyan perceid, mikor elbambulsz és mindenre gondolsz csak a munkára nem. Ám annak érdekben, hogy gyorsan teljen az idő, inkább nekiállsz dolgozni, hátha gyorsabban lejár a munkaidő. Nos, ha te sem rajongsz a munkádért, biztos tetszeni fognak ezek a képek, melyből biztos, hogy legalább egynél magadra ismersz.
Azt hiszem nincs is több kérdésre szükség.
Amikor az ügyfélnek nem elég kielégítő a válasz, amit adsz, ezért a főnőköddel akar beszélni, aki dettó ugyanazt a választ adja neki…
Így nézel ki a legelső nap a munkahelyeden, és így néhány évvel később. (Azt hiszem egy kicsit elkényelmesedtél.)
Amikor hétfő reggel bemész dolgozni, már arra gondolsz, mikor lesz délután 5.
Amikor már lelépnél a munkahelyi megbeszélésről, de kifele menet még egy utolsó kérdést tesznek fel, ami miatt még további 30 percig ott kell lenned.
Amikor nincs semmi dolgod, mert mindent megcsináltál már, de a főnököd épp feléd tart, ezért valamit a kezed ügyébe veszel és úgy teszel, mintha nagyon elfoglalt lennél.
Amikor új munkatárs érkezik a csapatba, és a legapróbb részletességgel mutatsz meg neki mindent.
Ilyen az arcod, mikor eltávozol az élők sorából és tudod, hogy nem kell többé dolgoznod.
Ez egy nagyon kemény döntés, főleg hétfő reggel.
Amikor megszólal az ébresztőd, és ilyen elkámpicsorodott fejet vágsz, mert eszedbe jut, hogy újra menni kell dolgozni.
Amikor nem érted, miért nem haladnak emberek a korral.
Ilyen, mikor te megmondod a frankót, de senki sem hallgat rád.
Nem mindig könnyű vigyorgó arccal ülni, mikor már a 100. buta ember jön be hozzád aznap.
Hát bizony ez örök körforgás.