A madárijesztő azt a célt szolgálja, hogy elriassza a madarakat a veteményektől, mezőgazdasági területektől. Ez egy klasszikus és működő módszer, amit az emberek hosszú évtizedek óta alkalmaznak. Talán sosem gondolkodtunk el azon, honnan származik az ötlet, kik készítették és alkalmazták először a madárijesztőt. Cikkünkből többek között ezekre is választ kapsz.
Az elnevezés is sugallja a funkciót, hisz a madárijesztő a gazda növényeit volt hivatott védelmezni.
A történelem első ismert madárijesztője mintegy háromezer évvel ezelőtt készült.
Az egyiptomiak a Nílus folyó mentén ily módon akarták megvédeni búzamezőiket a madaraktól.
A múltban megkíséreltek gépeket készíteni a madárijesztők helyettesítésére, de nem jártak sikerrel.
A madarak ugyanis okosabbak, mint gondolnád, így gyorsan felismerték ezeket a struktúrákat. Néhány kísérletben konzervdobozokat lógattak a fákra, de a varjak rövid időn belül rájöttek, hogy ez csak egy trükk és hatalmas pusztításba kezdtek a mezőkön.
Eredetileg a görög gazdák olyan madárijesztőket készítettek, amik hasonlítottak Pripusra, Dionüszosz és Aphrodité fiára.
A mítosz szerint Priapus a szőlőültetvények közelében élt és nagyon csúnya volt. Amikor kiállt a szőlőbe, elriasztotta a madarakat és ezzel megmentette a termést.
Azonban, nemcsak a madárijesztő kinézete volt fontos. Emberi ruházatba öltöztették őket, ugyanis úgy tartották, hogy az ember illata elriasztja majd a madarakat.
A japán gazdálkodók is alkalmaztak madárijesztőket a múltban, ám ők öreg rongyokat, húst és halcsontot akasztottak rájuk. Így maga a szag is elegendő volt ahhoz, hogy ne csak a madarakat, hanem az összes vadat távol tartsa a növényektől.
A német gazdák fából készült boszorkányokat készítettek, mert úgy vélték, hogy a boszorkányok testükbe vonzzák a téli gonosz szellemet.
Meglepő módon tucatnyi madárijesztő fesztivált rendeznek évente, amelyek közül több is az Egyesült Királyságban kerül megrendezésre.
Az Urchfont Madárijesztő Fesztivál a ’90-es évek óta, minden évben több, mint tízezer embert vonz.
A madárijesztő szó első ismert felhasználása egy 1719-es angol regényben jelent meg. Daniel Defoe Robinson Crusoe című művében olvashatták a szót először.
A középkori Nagy-Britanniában valóban létezett egy madárijesztő szakma. Fiatal fiúk kövekkel és zacskókkal a kezükben járták a mezőket és megdobálták, majd összeszedték a lehullott madarakat.
A világ leghíresebb madárijesztője az Óz, a nagy varázsló című mese karaktere, aki agyat keres magának.
Egy másik figyelemre méltó madárijesztő a Nathaniel Hawthorne „Feathertop” című novellájának története, amely egy boszorkány által életre keltetett madárijesztőről szól.
A legrégibb fennmaradt japán könyv szerint, ami 712-ben írtak, létezik egy madárijesztő, akit Kuebiko-nak hívnak, aki egy olyan istenség, aki nem tud járni, de mindent tud a világról.
Mind a DC, mind a Marvel rendelkezik egy „Madárijesztő” elnevezésű képregény karakterrel, bár teljesen különbözőek, mindkét univerzumban gazemberekről van szó.
Az Egyesült Királyságban a madárijesztőknek sokféle beceneve van, attól függően, hogy hol tartózkodik, például Hodmedod, Hay-man, Gallybagger, Tattie Bogal, Bwach.
Van egy japán Nagoro nevű falu, amelynek mindössze 35 lakosa van, de a terület több, mint 350 madárijesztővel rendelkezik.
A madárijesztők hatást gyakoroltak a zenére is, ugyanis a népszerű Pink Floyd együttesnek is van egy madárijesztő című dala.
Kanadában található egy turisztikai attrakció, amit Joe Madárijesztő falujának neveznek és tucatnyi madárijesztő található ott.
Manapság a madárijesztőket a gyakorlati alkalmazás helyett, általában csak a betakarítás szimbólumaként használják.
A madárijesztők egy helyen történő legnagyobb gyűjtésének világrekordját az Egyesült Királyságban található National Forest Adventure Farm tartja, 3812 madárijesztővel.
A madárijesztő-világrekordot 2014. augusztus 7- én állították fel a Burton-upon-Trentben.
