Néha-néha ránk tör a nosztalgia és ilyenkor elővesszük a régi családi fotóalbumokat, hogy megnézzük, milyenek voltunk kisbabaként, szüleink hogy néztek ki fiatalon, mikor még mi nem születtünk meg, sőt nagyszüleinkről is láthatunk képeket, amikor még erejük teljében voltak és olyan fiatalon éldegéltek, mint a mostani 25-30 éves korosztály. Valószínű a legtöbb unokát büszkeséggel tölti el, hogy nagyszüleik bátran küzdöttek a háború alatt és minden erejüket bevetették a gonosz erők ellen. Kitartásuk és bátorságuk példaként szolgálhatna minden ember számára. Ám, ha most előre ugrunk kicsit az időben, mondjuk egy cirka 50 évet, akkor bizony a jövő unokái teljesen más képet fognak látni nagyszüleikről, amikor még fiatalok voltak. A legtöbb mondhatni kiábrándító, ha a mai világot vesszük alapul.
Annak érdekében, hogy ezt kiderítsük összegyűjtöttünk néhány fotót, ahol a régi idők nagyszülei és a jövő nagyszülei fiatalkori képeit hasonlítottuk össze.
A nagymamáinkról még fekete-fehérben készültek képek, ahol egyszerűen, mindenféle feltűnősködés nélkül álltak kamera elé. Tekintetükből az őszinteség és a nyugalom áradt. Amikor az unokák megnézik 50 év elteltével nagymamáik képét, ők sajnos már egy egészen más összképet fognak látni. A legtöbb fiatal kompromittáló képet tesz fel az internetre, amit igazság szerint már soha többet nem tudnak eltüntetni. Szóval az utókor ilyen képeket fog a kedves nagyiról látni.
Míg régen visszafogott Szilveszteri partikat rendeztek nagyszüleink, ahova meghívták legkedvesebb barátaikat és többnyire tudták hol van a határ, ha szeszes ital fogyasztásról volt szó, addig a mai fiatalok ezzel mit sem törődve, őrült dolgokat csinálnak, amit később nagyon nehéz lesz megmagyarázni saját unokáiknak.
A háború alatt, amikor a férfiaknak el kellett menniük katonának, a nőknek kellett elvégezniük a férfiak munkáit is, mindegy, hogy az mennyire volt nehéz, ettől voltak ők a legerősebb és legfüggetlenebb asszonyok az egész világon. Ha maradunk ezen a sémán, akkor 50 év múlva nem pont ugyanezt fogja jelenti az erős és független asszony megnevezés. Az unokák már csak így fogják látni nagymamájukat, ami egy kicsit félelmetes látvány.
Régen minden férfinek be kellett vonulni a hadseregbe, hogy megvédje hazáját a betolakodók ellen. Ők mindig tiszteletteljesen álltak egyenruhájukban a kamerák elé, ami fennmaradt az utókor számára. Minket unokákat pedig büszkeséggel töltött el az a tudat, hogy ilyen bátran viselkedtek. Sajnos 50 év elteltével a jövő unokái nem pont ugyanezt fogják érezni, mert a mai világban egyre több nőies pasi van, akik nem épp a férfiasság mintapéldányai.
Nagyszüleink még tudták mi az a barátság, gyakran jártak át egymáshoz vendégségbe, ahol mindig beszélgettek és viccelődtek. A megörökített képek is erről árulkodnak. Ám a jövő unokái arról fognak képet látni, hogy nagyszüleik, milyen módon nyomkodták saját telefonjukat, miközben az állítólagos barátaik ott voltak mellettük.
Régen, minden diák tisztelte és valamilyen szinten félt is a tanáraitól. Megtartották vele szemben a három lépés távolságot fizikailag is. Sajnos ma már egyre kevesebb tanárt vesznek komolyan, sőt nagyon el is szemtelenedtek velük a gyerekek, amivel csak az a baj, hogy ilyen képeket fognak látni az 50 év múlva kisiskolásként tanuló unokák.
Az életben elért eredmények is teljesen mások lesznek, mert míg a mi nagyszüleink fizikailag tettek valamit az országért és annak szépüléséért, addig a jövő nagypapái csak virtuális játékokban fognak bármiféle eredményt elérni. Erre legyenek büszkék majd a jövő unokái?
A mi nagyszüleinknek szinte semmit sem kellett tennie annak érdekében, hogy szép és vonzó nő legyen. Régi képeit visszanézve elég volt csak egy kis rúzst feltenni és készen is voltak. Ha viszont a a jövendőbeli unokák nagyanyjuk régi képeit nézi, akkor bizony feltűnhet neki, hogy sokkal több mű dolog volt rajtuk, mint eredeti.
Nagyszüleink nem csaptak akkora felhajtást az esküvőjük alkalmával sem. Nagymamáink elég konzervatív ruhában mondták ki a boldogító igent. Nos, amilyen ütemben romlik a világ a jövő unokái, ilyen esküvői képeket láthatnak majd a Facebook albumában.
Míg a mi nagymamáink első munkahelye, valamilyen gyárban volt, addig a jövő nagymamáinak első munkahelye a világhálón lesz, valamilyen virtuális játékban.
Nektek mi a véleményetek? Örülnétek, ha unokáitok a jövőben efféle képeket látna rólatok?
