Ez volt az első eset, hogy rögzíteni tudták a faj szívműködését.
A Stanford Egyetem munkatársa, Jeremy Goldbogen által vezetett csapat egy szabadon élő kék bálna szívritmusát figyelte meg és rögzítette azt. Véleményük szerint az állat egyedi szívritmusa a hosszú lélegzet visszatartást, a táplálkozást és a vér oxigénszintjének helyreállítását segíti elő.
A csapat vezetője úgy véli, hogy a kék bálna elérte azt a korlátot, amelynél nagyobbra egyetlen tengeri organizmus sem nőhet bolygónkon. A faj szív-és érrendszere elképesztő, de nagy a valószínűsége annak, hogy ez biológiai határt is jelent.
A kék bálna nagyságához hasonló méret szárazföldön biztosan nem alakulhat ki, hisz az állat harminc méter hosszú és 173 tonnás. Az eredmények azt mutatják, hogy az óriási testet a tengeri életmód mellett az egyedi szív-és érrendszer is nagy mértékben támogatja.
Goldbogenék kifejlesztettek egy speciális tapadókorongokkal rendelkező elektrokardiográfot (EKG-t), amelyet a 15 éves hímre helyeztek, hisz a méretekből adódóan azelőtt hatalmas kihívást jelentett az állatok szívritmusának felmérése. A kék bálna 184 méteres mélységbe úszott le és 17 percen át nem is jött a felszínre.
Ezalatt az idő alatt átlagosan 4-8 dobbanást rögzítettek percenként (bmp). Az embernél ez a szám nyugalmi állapotban 60-100 bmp. Amikor a méretes példány táplálkozni kezdett, szívverése körülbelül a duplájára gyorsult, a felszínen pedig elérte a 25-27 bmp-t.
A mérések alatt a legalacsonyabb érték is kisebb volt az elvártnál. A szakemberek szerint a bálna különleges aortaíve biztosítja az alacsonyt szívritmust. Feltételezések szerint Földünkön nem is fejlődhetne ki ennél nagyobb szív-és érrendszer.
