Az életben vannak olyan helyzetek, amelyekben drámai pillanatokkal kell szembesülnünk. Emlékezzünk csak vissza arra, amikor először léptünk be az iskola kapuin és rájöttünk, hogy még sok-sok évet kell ott eltöltenünk. Vagy a brazil szappanoperákra, amelyek a ’90-es években virágkorukat élték. Mennyi szerelmi, baráti és ellenséges momentum szemtanúi voltunk a televízió előtt ülve. A való élet azonban néha még a legabszurdabb sorozatokat is képes felülmúlni.
Közveszélyes bűnöző
„Fogalmam sincs, mit láthatott, de az biztos, hogy én nem akarom látni.”
„A lányom első napja az iskolában.”
„Én is tévé” (felirat: feladásra készen)
Férfiak a Valentin-nap sötét és rideg rengetegében
„Körülvehettek ugyan, de meg nem törhettek.”
Mennyi dráma egyetlen fotón
„20 éves vagyok és mindössze 155 cm. Még egyetlen nyilvános mosdó tükrében sem láttam magam soha életemben.”
„Nyugodtan hívhattok naivnak, de én hiszek neki.”
Egyszerű és világos, magyar kommunikáció
Valószínűleg szereli bánata van szegénynek
„Egy hat órás repülést idegeskedtem végig miatta, pedig csak meg kellett volna fordítanom.”
„A gumityúk reakciója a télre pontosan olyan, mint az enyém.”
„Miért történik ez velem minden felmosáskor???”
„A családom nem érti, miért nem szeretem a macskákat. Szerinted?”
Teljesen egyértelmű üzenet
„Azt nem tudom pontosan, hogy mit ír éppen a pasijának, de hogy a srác nagy bajban van, az egészen biztos.”
Ilyet képet vágsz, amikor valaki elfoglalja a helyed.
A katasztrófa előtti pillanatok…
„Ez volt a pillanat, amikor tudtam, hogy ideje elindulni a vészkijárat felé.”
„Hogy miért utálom a kollégáimat? Íme a válasz…”
