Lindsey Rea egy szupermarket kasszasorában állt, mikor meghallotta, hogy a mögötte várakozó pár, az éppen fizető vásárlót, aki egy édesanya volt, elkezdték becsmérelni. A házaspár csúnya hangvételét annyira megelégelte, hogy úgy érezte azonnal tennie kell valamit.
Tudjuk, hogy ez a kis történet, már több éve fent van az interneten, de mind a mai napig nagyon tanulságos.
A hölgynek, aki Lindsey előtt állt tele volt a keze mindenféle holmival. Megpróbálta rendszabályozni öt, azaz öt gyermekét, ám azok semmilyen körülmények között nem hallgattak rá, mindenfele futkorásztak, és egyértelműen látszott szegény asszonyon, hogy fáradt, ezért nem tud 100%-ban odafigyelni a gyerekekre.
Lindsey arra lett figyelmes, hogy a mögötte álló házaspár ócsárolja a szegény édesanyát. Hirtelen megfordult, és megpillantotta a párt, akiken látni lehetett, hogy tehetősebb emberek. Az a két ember nagyon csúnyán beszélt a nőről és a gyerekekről.
„Szerinted, hány apától származnak ezek a gyerekek?”
„Még csak nem is képes őket meleg ruhába öltöztetni.”
„Ha várunk egy keveset, meglátjuk, előkapja-e a táskájából az étkezési jegyeket.”
Lindseyt nagyon mérges lett, és 3 éves lánya jutott neki eszébe. Folyamatosan azt kellett hallgatnia, hogy a pár milyen megjegyzéseket tesz a családra.
Ahogy alaposabban végignézte a gyerekeket, látta, hogy az egyik kislány szőke hajú, pont olyan, mint az édesanyja. Ám a többi gyermek sötét hajú és bőrű volt. Bánatosaknak tűntek, mindegyik egy lenge nyári ruhát és szandált viselt. Lindseynek természetesen az is feltűnt, hogy az anyuka, meleg ruhákat vásárolt a gyerekeknek.
Az édesanyánál valóban voltak étkezési utalványok, ám azt sajnos nem tudta, hogyan kell használni őket, mint fizetőeszköz.
Lindsey ismételten meghallotta, hogy mit beszél mögötte a pár.
„Látod, erre megy el az adónk, amit tisztességesen befizetünk.”
Lindseynek több se kellett, így is eleget hallott a dologból. A házaspár lenézően nézte, az édesanyát, ám Lindsey odafordult hozzá, hogy segítőkezet nyújtson neki. A édesanya kicsit ódzkodva és meglepetten nézett Lindseyre.
„Örökbefogadott gyerekek, jól mondom? Képzelje nekem is van otthon, méghozzá kilenc, ebből persze kettő saját, ezért tökéletesen tisztában vagyok azzal, milyen helyzetben is van jelenleg. Had segítsek önnek.”
A hölgy megszeppenve válaszolt vissza.
„Ez egy rendkívül új helyzet számomra, még nem használtam étkezési utalványokat. A gyerekek pontosan három nappal ezelőtt kerültek hozzám. Ennivalójuk az van bőven, de meleg ruhájuk nem volt.
Lindsey újabb pillantást vetett a gyerekekre, majd azt mondta az anyának, hogy nagyon szépek a gyerekek és biztos jól fogják magukat érezni az új közegben. Segített neki, hogyan is kell használni az utalványokat.
Amikor a kiscsalád kifizetett mindent, és kisétáltak a szupermarketből, Lindsey megfordult és azt mondta a párnak:
„A gyerekek, akikről ön olyan csúnyán beszélt, valójában árvák. A vérszerinti szüleikkel már nem élhetnek együtt, és nagy a valószínűsége, hogy csak annyijuk van, amit látott rajtuk. A hölgy, akiről szintén nem túl kedvesen beszélt, lehetőséget adott ezeknek a gyerekeknek, hogy normális, rendes családban nőjenek fel. Higgye el nem sok ilyen ember él manapság a földön.
„Sőt, azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a gyerekek hiába örökbefogadott gyermekek nem érdemlik meg azt, hogy az utcán vagy árván kelljen élniük, és soha ne legyen lehetőségük rendes iskolába járni. Önök nagyon gonosz módon viselkedtek és egyáltalán nincs igazuk.”
A beszéd után fogta magát a házaspár kiállt a sorból és átálltak egy másik kasszához.
Egy másik kasszasorban álló hölgy végignézte, ahogy Lindsey helyreteszi a párt, majd azt mondta neki:”Nekem nincs családom, de egyszerűen hihetetlen volt, amit mondott!”
Lindsey meg is osztotta Facebookon ezt a kis történetet, és nem is kellett sok idő, hogy máris 260.000-en megosszák és likeolják.
