Aki egy picit is szokott tévézni, az biztosan ismeri őt. Gyönyörű, bájos szépség. Az egyik legjobban keresett színésznő Hollywoodban. Alapvetően romantikus filmekben és vígjátékokban szerepel, de igazából minden szerepben megállja a helyét. A nagyérdemű elé Rachelként toppant a Jóbarátok kis szöszijeként, és férfiak millióinak a fejét csavarta el szinte azonnal. Milyen jó lehet neki, ugye? Viszont sokan nem tudják, hogy a színésznőnek bizony nem volt egy könnyű gyermekkora.
Jennifer édesanyja Nancy Dow, aki maga is színésznő volt. Alapvetően a legjobbat akarta a lányának, de fogalma nem volt a gyermeknevelésről. Folyamatosan kritizálta, amely súlyos lelki traumákat okozott neki.
Jennifer még kislány volt, amikor a szülei kapcsolata olyannyira megromlott, hogy válással végződött. A kis Jen édesanyjával maradt, aki megállás nélkül kritizálta őt. Minden létező hibájára felhívta a figyelmét. Szerinte a kislány szemei távol voltak egymástól, túlsúlyos, nagy az orra stb. Nyilván az sem vezet semmi jóra, ha a gyermeket megállás nélkül dicsérjük, (gondoljatok csak a nagymamák folyamatos gügyögésére), ugyanakkor ha egy kisgyerek már fiatalon csak a kritikákat hallja az semmi jóra nem vezet.
Emellé még abban a hitben kellett felnőnie, hogy ostoba. Tény és való, hogy nem remekelt, ami az osztályzatokat illeti, de vélhetőleg ennek oka az volt, hogy nem tudott rendesen beilleszkedni az önbizalomhiány miatt. Édesanyja Nancy egy gyönyörű nő volt és talán ezért is hitte el az kritikáit. Úgy vélte, hogy egy cseppet sem hasonlít rá, sem kinézetre, sem pedig tehetségben.
Édesapja teljesen „elengedte” a kezét. Nem tartották a kapcsolatot, szóval minden téren a Nancy-re volt bízva. Volt, hogy megpróbált fellázadni az anyja ellen, de mindhiába. A végén inkább csendben maradt és tűrte a folyamatos kritizálást.
Később kiderült, hogy az iskolai problémák mögött egy olvasási rendellenesség is áll, a diszlexia. Nehezebben értette meg a szöveget, de rájött, hogy amúgy nem buta. Itt már a külsejére vonatkozó kritikákat is megkérdőjelezte önmagában.
Egy orrplasztikán átesett, majd megszerezte az első hollywoodi szerepét. Anyjától semmilyen elismerést nem kapott ezért.
„Az édesanyám szeretett és jót akart nekem ezért beszélt így velem. Nem akart ő nekem semmi rosszat, de nem gondolt bele, hogy milyen traumákat okoz ezzel, melyet csak több évnyi terápiával tudtam feldolgozni. Vélhetőleg őt is így nevelték gyermekkorában” – mesélte Jennifer az Elle magazinnak.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
