A 29 éves Jenna és a 35 éves Shaun együtt dolgoztak egy helyi pubban, szerelmük pedig hamar lángra kapott. Jenna rövid időn belül teherbe esett, ám a 20. héten rossz híreket kapott. Egy rutinvizsgálat során kiderült, hogy a kislányuknak nem fejlődik rendesen a lába. Az ultrahangos orvos azt mondta a szülőknek, hogy a kicsinek hiányzik az egyik csontja és két lábujja egyáltalán nem nő.
A cumbriai Windermere-ből származó házaspár hat teljes napon át várakoztak mire Jennát ismét megvizsgálták a Manchesteri Királyi Gyermekkórházban. Az orvos megállapította, hogy a csecsemőnek fibularis hemimeliaja van – ez egy olyan veleszületett rendellenesség, melyben a fibula egy része vagy az egész csont hiányzik, így a láb normálnál rövidebb, s a 40.000 születésből csak egy esetben fordul elő.
Jennatól megkérdezték, hogy meg akarja-e emiatt szakítani a terhességet, mire ő nemmel felelt, mert nagyon is szerette kisbabáját. Az édesanya nagyon ideges volt, mikor Laila születése után látta, hogy hiányzik a lábának egy része. Nem tudta, hogyan kellene magát éreznie, de amint a karjába adták azonnal tudta, hogy ő így is tökéletes.
A házaspárt egy speciális sebészhez küldték, aki elmondta, hogy a születés után két lehetőség van. Vagy öt éves kora után eltávolítják a lábát, vagy többszörös lábhosszabbító műtétek során megpróbálják elérni az egészséges lába hosszát. Ám utóbbira nincs garancia, hogy sikerül elérni.
Ennek tükrében a házaspárnak komoly döntést kellet meghoznia. Végül az amputálás mellett döntöttek.
„Úgy döntöttünk, hogy az amputáció a legjobb esélye arra, hogy normális életet élhessen. Nem akartuk, hogy gyermek és tinédzser éveit olyan műtétek szakítsák meg, melyek kihatással lennének az iskolába járásra, a sportolásra és a normális életvitelre. Úgy éreztük minél fiatalabban esik át ezen a műtéten annál könnyebben fog alkalmazkodni.”
Lailat 19 hónaposan műtötték végül meg. Nagyon nehéz volt a szülők számára látni, ahogy elaltatják. Laila is kicsit feszült volt, mert nem tudta, mi történik vele. Egy 3 és fél órás műtét után a kicsit bekötözött lábbal vitték vissza anyukájához.
Miután hazavitték Laila kicsit ideges volt, mert rájött, hogy eltűnt a lába. De ezek az érzelmek hamar elmúltak és nagyon hamar megszokta az új állapotot. Nem sokkal később felszerelték neki az első protézisét és két napon belül már talpra is állt.
„Elvittük a blackpooli állatkertbe, és ragaszkodott hozzá, hogy egyedül szálljon ki a kocsiból. Felejthetetlen pillanat volt látni őt olyan boldognak és magabiztosnak.”
A kicsi már a negyedik protézisén is túl van, hiszen ahogy egyre nő újabb és újabb méretre lesz szüksége.
Anyja elmondása szerint nagyon önálló. Óvodába jár és olyan fejlett, hogy szinte bármit meg tud egyedül csinálni a futástól kezdve a táncon át mindent. Semmi sem akadályozhatja meg, hogy elérje amit akar.
„Amikor láttam, hogy a protézisével futkorászik és óvodába jár tudtam, hogy ő is egy átlagos kislány. Ekkor jöttem rá, hogy igen is jól döntöttünk. Éreztük, hogy a protézissel sokkal mozgékonyabb lesz, és nem tévedtünk.”
A házaspárnak később született egy másik gyermeke, aki most kilenc hónapos és a Renley nevet viseli. A házaspár létrehozta a Laila’s Step Fund alapítványt, ami lehetőséget biztosít a hasonló helyzetben lévő gyerekeknek, hogy protézishez jussanak. Mivel akadnak országok, ahol nincs erre lehetőség, így nem is kérdés, hogy oda folyósítják a befolyt összeget.
