Szerintem majdnem minden nő nevében mondhatom, hogy az esküvő és a lakodalom az egyik legfontosabb esemény az életben. Gondoljunk csak bele, amikor a nők kimondják az IGENT, vállalják, hogy egy életre összekötik életüket választottjukkal, kitartanak mellette jóban és rosszban, ott lesznek, mikor hullámvölgybe kerülnek és még sorolhatnánk. Igen urak, nemcsak Ti dönthetitek el, hogy összekötitek-e az életeteket szívetek hölgyével. Ha az adott nő nem vállalja a házassággal járó kötelezettségeket, akkor lazán Nemmel fog felelni a kérdésre.
Iwonánál nem volt kérdés, hogy vállalja-e a házassággal járó dolgokat, mivel annyira szerette a párját, hogy vakon belement volna mindenbe…. vagy mégse?!
A fiatal ara már mindent megtervezett a tökéletes esküvőhöz, keresett egy megfelelő időpontot, lefoglalta a helyszínt, és elintézte a további teendőket. A dolgok viszont az esküvő előtti hónapokban megváltoztak. A menyasszony privát üzenetek formájában közölte a meghívottakkal, hogy miért nem kerül sor az ünnepségre.
„A vőlegényemet akkor ismertem meg mikor egyetemre jártam. Azonnal beleszerettem. Lenyűgözött, hogy mennyire intelligens, felvilágosult, mennyire óv és félt, milyen lelkesen szeretné tágítani a látókörünket. Nagyjából két éve jártunk, amikor úgy döntött, hogy megkéri a kezem. Tudtuk, hogy mindketten ezt akarjuk ezért azonnal neki is láttam a szervezésnek.
Sokan nem hitték el, hogy mi nem igazán veszekedtünk egymással. Mindent összhangban csináltunk. Számomra úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van, és ha ne adj isten valamin össze is kapunk akkor is meg tudjuk beszélni a nézeteltéréseket. Sajnos nagyot tévedtem…. Három hónappal az esküvő előtt az egész világnézetem megváltozott. Minden tervem és álmom szertefoszlott.
Tény, hogy soha nem beszéltünk erről, mert valószínű mindenkinek normális, hogy az ara az esküvő után felveszi a férje nevét. Nos, én megemlítettem Tomeknek, hogy nem szeretném felvenni a vezetéknevét mert az enyémet szeretném továbbra is használni. Én így azonosulok a családommal és nem akartam elveszíteni az identitásomat.
Láttam, ahogy a vőlegényem arca eltorzul és szó szerint elborul az agya. Lehetetlen pontosan megfogalmazni mit láttam rajta akkor. Megpróbált meggyőzni, hogy mégiscsak vegyem fel a nevét. De én hajthatatlan voltam. Ő ezt úgy fogta fel, hogy én nem akarok vele egy egységet, családot létrehozni és feminista akarok maradni.
Szavai nagyon fájtak, olyan volt, mintha pofon vágott volna. Először megpróbáltam nyugodtan elmagyarázni, hogy számomra nagyon fontos, hogy a saját nevemet viseljem. Nem akartam megváltoztatni, mert nem egy autó vagyok, amit megvásárlásnál más nevére íratnak. Végül olyan szavak hagyták el a száját, amitől a legjobban féltem.
„Választanod kell – vagy én, vagy továbbra is megtartod a neved, csak nélkülem.”
A magányt és az egyedüllétet választottam. Nem tudtam elképzelni olyan emberrel az életem, aki nem érti a számomra alapvető szükségletek fontosságát. Azt hittem, hogy ilyen dolgok csak filmekben fordulhatnak elő. Mivel továbbra is kitartottam a döntésem mellett, így le kellett mondanom az esküvőt, felhívni az összes vendéget, és elmagyarázni a szüleimnek, hogy mi történt. Gyorsan eladtam a ruhát és a helyszín foglalóját is elbuktuk.
Hogy megbántam-e? Nem, soha nem fogom senki kedvéért feladni a személyemet.”
Szerinted Iwona viselkedése helyénvaló volt?
