A tanároknak, nevelőknek vagy talán a legmegerőltetőbb, legnehezebb munkája a világon. Ennek nagyon egyszerű oka van. Nemcsak a gyerekektől kell gonosz és olykor fennhéjázó megjegyzéseket elviselniük, de szüleiktől is, akik ott rúgnak beléjük ahol nem szégyellnek. Emellett olyan törvények szabályozzák őket a munkájuk során, mely önmagában is megnehezíti a mindennapjaikat. A különböző szakirányok elvégzése mellett azt is meg kell tanítaniuk a gyerekeknek, hogyan kell az életben viselkedni. Bár fizetésük sok országban a legalacsonyabbak közé tartozik, sokaknak az a legnagyobb álma, hogy arany szívű tanár legyen.
A tanárok java része úgy érzi, hogy már nem bírják elviselni a szülők és a társadalom által rájuk nehezedő nyomást ezért felmondanak. Jessica Gentry, óvodapedagógusként dolgozott, mikor egy nap elege lett mindenből és felmondott. Most őszintén vallott döntésének okáról, a tanárok és nevelők mindennapi küzdelmeiről.
Saját Facebook profilján osztotta meg történetét és több, mint 300.000-en reagáltak bejegyzésére. Lényegében minden pedagógus átérezte leírása mondanivalóját. A bejegyzésben beszél a szülők szerepéről a gyerekek életében és arról, hogy sok anyuka és apuka nem hajlandó felelősséget vállalni a gyerekei tetteiért. Helyette mindig a tanárt hibáztatják. Úgy érzi, hogy az osztályterem az egyetlen hely, ahol a diákok egy részét valóban fegyelmezik, és ez igazán szomorú tény.
„Azt hiszem az emberek könnyebben elhiszik azt, hogy az alacsony fizetés miatt hagytam ott a munkám. A HR-es szerint pedig azért mondtam fel, mert egy jobb munkahelyet kaptam. Hadd mondjam el miért is hagytam fel a tanítással. Nem a gyerekek, hanem a szülők és a társadalom miatt. A gyerekek ennek csak ártatlan áldozatai.
A szülők rengeteget dolgoznak, ezért gyerekeiket nem korlátozzák az internet és elektronikai eszközök használatában. A média azonban óriási hatással van a gyerekekre, ami egyértelműen látszik rajtuk az iskolában és az óvodában. A gyerekek nem képesek olvasni a szociális jelekben és nem tudnak megfelelően viselkedni társaik körében. De persze dobjunk rájuk még több eszközt, mert jól néz ki a profilunkon.
A gyerekek nem megfelelően viselkednek abban a környezetben, ahol a legbiztonságosabban kellene érezniük magukat. Tudják, hogy otthon kedvességgel és együttérzéssel fogják őket kezelni. Simán dührohamot kapnak, mert tudják nem lesz következménye. Az osztályterem viszont egy másik terep. Ez az első hely, ahol először hallják a „Nem” kifejezést, ahol határokat szabtak nekik.
A másik az, hogy 21. századi iskolának kell lennünk. Tehát el kell felejtenünk a kapcsolatépítés alapjait és a gyakorlati tanulást. A gyerekek már nem tudnak olvasni a közösségi jelzésekben, és nem tudnak megfelelően viselkedni a közösségi környezetben. Mivel a technológiai megközelítésünk nem működik a tanároknak több képzésre van szükségük.”
Arról is beszélt, hogy új matematikai értékelést vezettek be a tanárok számára. Egy tréningen kellett részt venniük. Számára ez semmit sem ért, arról nem beszélve, hogy egy csomó órája kimaradt a diákokkal.
„A mentális és testi egészségem veszélyben volt, tudván, hogy a tanítványaim többet érdemelnek, mint amennyit valójában kapnak. Egyik megbeszélésről a másikra menni, további támogatásokért könyörögni. Amikor a hivatásod és a tanítványaid a szenvedélyed, és látod, ahogy koszos ruhában megjelennek az iskolában, az arcukra van írva az elveszettség, amit otthonról hoznak és tudod, hogy többre van szükségük, mint amennyit te egy 21 fős osztályban tudsz biztosítani, az borzalmas érzés. Egyszerűn megtöri az embert.
Tehát ezért mondtam fel. Rájöttem, hogy nem menthetek meg mindenkit. Nem tudsz 21 gyermeken segíteni, ha te magad sem vagy egészséges. Szóval, nem nem a jobb fizetésért mentem el.”
Szavai más tanárokat is arra késztetnek, hogy megosszák, mit éreznek a munkájukkal kapcsolatban. Sokan tudtak azonosulni mindazzal, amit Jessica mondott.
„Itt is ugyanez a helyzet, és ezért tartok szünetet a hivatásomban” – nyilatkozta egy tanár. „Annyira, de annyira szomorú, hogy mennyire megváltozott, és az értékelés fontosabbá vált, mint a gyerekek”.
„A társadalom megváltozott, de a szülőket is be kell vonni!!! Isten áldja a tanárokat! A gyereknevelés nem az iskolában, hanem otthon kezdődik.” – írta egy másik.
