Teljesen természetes dolog, hogy minden családban vannak vitás helyzetek. Az azonban, ha egy anya vagy apa mindig ugyanazzal az egy gyerekkel vitatkozik, már többet mond minden szónál. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ami a szülőt zavarja a gyermek viselkedésében, korábbról már ismerős lehet neki. Méghozzá, nem is kell messze mennie, hiszen a gyermek pontosan ő maga. Ilyenkor a szülőnek olyan, mintha tükörbe nézne.
Mi a „vetítés” a pszichológia szerint?
A pszichológia szerint a vetítés nem más, mint egy védelmi mechanizmus, amely akkor kerül előtérbe, amikor az ember a saját gondolatait és hozzáállását látja egy másik emberben és nem képes tolerálni azt. Olyan érzelmeket vetítenek ki egymásra, amelyet nem tudnak elfogadni. Ez a helyzet pedig szorongást, stresszt okoz, valamint kibillenti az illetőt a kényelmi zónájából.
A legtöbb ember számára azonban, könnyebb kivetíteni a saját haragját ahelyett, hogy szembe nézne a valósággal.
A gyermekek utánozzák szüleik viselkedését
Marta Segrelles, pszichológus szerint az emberek hozzáállásának nagy része a szülőktől öröklődik. A gyerekek ugyanis figyelik szüleiket már gyerekkoruktól kezdve. Pontosan tudják, hogy viselkednek egy adott helyzetben. Ez különösen serdülőkorban igaz, ugyanis ilyenkor a gyerekek úgy viselkednek és beszélnek, mint a szüleik. Ezen kívül pedig, még az anya és az apa hangulata is befolyásolja a gyermek érzelmi fejlődését.
A szülő, ha azt látja, hogy a gyermeke ugyanazokat a hibákat követi el, mint ő abban az időben, akkor igyekszik kijavítani azokat, hogy elkerülje azt, hogy a gyermeke ugyanúgy érezzük magukat felnőtt korukban, mint ő maga.
Hogyan lehet megoldani ezt a helyzetet?
A szülőknek mindenképpen meg kell határozniuk saját belső konfliktusaikat és megoldani azokat. Ha sikerül elfelejteni a múltat és fejlődni, akkor idővel azt elfogadják, hogy a gyermek már abban a korban van, amiben saját magának kell meghozni a döntéseket és tanulni saját hibáiból, ezáltal pedig tapasztalatot szerezni.
Értékelni kell a gyermekkel felvett kapcsolatot, hangnemet és az elhangzott szavakat. A túl hangos beszédet kiabálásnak veheti a gyerek, így csak újabb vita alakul ki. Jobb, nem azonnal megbeszélni mindent, mindenkinek higgadt és tiszta fejjel kell nekilátni az adott beszélgetésnek. Ha a szülő ideges, akkor a gyerek is az lesz. Nemcsak abban a pillanatban, hanem a saját gyermekével is elköveti majd ezt a hibát. Fontos, hogy a szülő és a gyermek között egészséges kötődés alakuljon ki, sok jó, közös emlékkel.
Meg kell tanulni elfogadni, azt ami zavar
El kell fogadnod saját magad és felismerned azt, hogy bizony vannak dolgok, amelyeken nem tudsz változtatni. A múltban kell hagyni azokat a dolgokat, amiken már nem javíthatsz, csakis a lehetőségekre és a fejlődésre kell összpontosítani. Az embernek, így a szülőnek meg kell tanulnia tolerálni a különbségeket.
Tudnia kell, hogy mi zavarja a másik ember és adott esetben kiküszöbölni a hibát. Nem elég csak feltételezni, ha nem vagy biztos benne, mi a baj veled, akkor inkább kérdezd meg. Ugyanez igaz a gyerekekre is.
Légy önmagad! Mutasd meg az erősségeidet és a gyengeségeidet is!
