A legtöbb nő szeretet-gyűlölet kapcsolatban áll a ciklusával, ez tény. Egy részről öröm, ha megjön, mert az megmutatja, hogy a testünkben minden rendben van, egészségesek vagyunk, emellett azonban idegtépő a görcsölés a derékfájás, a megnövekedett étvágy, a hangulatingadozásról és a hadseregnyi pattanásról már ne is beszéljünk.
Hiába a sok csodatampon és szuperbetét, igazán kényelmes és egyszerű megoldás nem született a ‘baj’ orvoslására- vagy túlélésére.
Egy nő élet során kb. 11-13000 darab tamponnal vagy egészségügyi betéttel vészeli át a piros betűs napokat. Annak ellenére, hogy ekkora mennyiséggel találkoznak azonban a legtöbben nincsenek tisztában azzal, hogy ezek a termékek milyen anyagokból ,milyen vegyszerek és illatanyagok felhasználásával készülnek el. Arról már nem is beszélve, hogy ezen eszközök használatával számottevő mennyiségű veszélyes hulladék is termelődik.
Persze, fontos a környezetvédelem, de arról sem esik szó sehol, hogy ezen anyagok, melyek közvetve-közvetlenül érintkeznek a szervezetünkkel- sőt annak legbecsesebb részével, hol az élet születik- egyáltalán milyen hatással vannak ránk…
Sem a tamponok, sem a betétek csomagolásán nincs egyértelműen feltüntetve, hogy milyen anyagokból készülnek, milyen mellékhatásai lehetnek, válthatna-e ki allergiás reakciót…stb.
Tudtad hogy nők ezrei halnak meg TSS-ben- Toxikus Sokk Szindrómában-, amit a tamponnal hoztak összefüggésbe?
A női társadalom azonban kezd felébredni mély álmából és egyre többen jutnak arra az elhatározásra, hogy visszatérve a régi, jól bevált szokáshoz nem használnak semmiféle ‘segédeszközt’ vérzésük felfogására vagy megállítására.Ennek nyugati kultúrában már jól ismert mozgalomnak már neve is van: free bleeding, szabadon fordítva szabad vérzés.
A free bleeding akkor került igazán reflektorfénybe, amikor Kiran Gandhi futónő és nőjogi aktivista tavaly úgy futotta végig egy maratont, hogy aközben menstruált, de nem használt semmilyen vérzést felfogó eszközt.
A szabad menstruáció azonban nem egy újkeletű dolog, a 17. században például a nők legnagyobb része szinte semmit sem használt, amikor vérzett. A tehetősebb nők néha rongyokat helyeztek az alsóneműjükbe, de ez sem volt rendszeres és megszokott.
A free bleedinget gyakoroló nők közül egyöntetűen azt állítják, hogy számukra sokkal természetesebb és kényelmesebb, hogy nem kell tamponnal és betétekkel szenvedniük. Úgy vélik, hogy hagyniuk kell, hogy szervezetük természetes módon végezze a dolgát. Gandhi például azt mondta egy vele készített interjúban, hogy „Ha hazaérek, csak belebújok egy sötét, bő nadrágba, és hagyom, hadd vérezzek”.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Emellett kiemelt céljuk az is, hogy ledöntsék a menstruációval összefüggő társadalmi tabukat, valamint, hogy a világ fejlett részein élőknek felhívják a figyelmét arra, hogy az elmaradott országok női polgárai egyáltalán nem engedhetik meg maguknak, hogy megvegyék a vérzés során szükséges higiéniai termékeket. Emiatt előfordul, hogy iskolából vagy a munkából is kénytelenek hiányozni, ami tovább fokozza kilátástalan helyzetüket.
Bár ez a cselekvés egyre nagyobb népszerűségnek örvend, még mindig rendkívüli reakciókat vált ki a társadalomból. Ezt bizonyítják azon megnyilvánulások, amik általában elhangzanak, mikor valaki tudomást szerez erről a jelenségről:”bizarr”; „abszurd”, “undorító”, “beteg”.
Tulajdonképpen mindenkinek magánügye, hogy mit csinál a saját testével.
Nyilvánvalóan, ha valaki nem akar vérfoltos fehérneműt, nadrágot viselni, soha nem fog ehhez a módszerhez folyamodni, de ha valaki másképp dönt, az szíve joga.
