A 45 éves Marie Grindlay a kanadai Brit Columbiaban él négyéves lányával Ruthtal és két kutyájukkal Shastaval és Freyjaval. Egészen 2019 februárjáig a család kényelmes életet élt egy teljesen átlagos otthonban, ám sajnos problémák adódtak az ingatlannal és Marienek ott kellett hagynia otthonát. Egyik napról a másikra kellett új otthont találnia, ami kezdetben nem volt könnyű feladat.
Szerencséjére egy barátjának volt egy MCI Coach Line busza, ami csak magányosan álldogált egy raktárban. Egy másik barátjának pedig üres földterülete volt. Marie összekötötte a kellemest a hasznossal és a telken parkolta le a buszt. Ugyanezen év júniusában Marie és lánya megkezdte életét és egy percig sem néztek hátra.
Tény, hogy ez az élet nem olyan volt, mint amilyet megálmodott, de a szükség törvényt bontott.
„Szerencsétlen körülmények miatt vesztettem el a lakásomat 2019 februárjában. A kilakoltatás traumatikus volt. Bonyolult volt új szállást találni, mert senki sem akart egy egyedülálló anyát két nagy kutyával, és szó szerint nem engedhettem meg magamnak semmit. Volt egy barátom, aki felajánlotta a buszát, egy másik pedig az üres telkét. Nem volt más választásom mint belevágni egy új életbe. Két hónapra találtam ideiglenes lakást, amíg befejeztük a buszt, hogy megfeleljen a gyermekem, a két kutyám a halaim és a tyúkjaim számára.”
Marie vegyes érzelmeket érzett a drasztikus változás miatt, de izgatott volt, hogy új fejezetet kezdhet az életében.
„Annyi érzés kavargott bennem és sok volt köztük bánat. Korábban mindig házakban vagy lakásokban éltem, így ez volt az első alkalom, hogy az élet minden részét kezelnem kell, például az áramot, a vizet, a hulladékot …. Szomorú voltam amiatt, amin keresztülmentünk a lakásunkkal kapcsolatban, de izgatott is voltam, mert a busz szabadságot és önállóságot adott nekem.”
A buszban már volt fürdőszoba, hálószoba és szekrény. A „konyhában” pedig csak hűtőszekrény volt. Azonnal nekiláttak a tér átalakításának, hogy otthonosabbá tegyék. Lefestették a belső teret, sőt még a mennyezetet is. Rendes konyhát alakítottak ki, aminek külön örült.
„A konyhát a semmiből építettük. Sikerült találnunk egy munkalapot és megcsináltuk a konyhabútort. Van egy komposztálható WC, vízvezeték és megfelelő vízelvezetés Béreltem egy gépet, és ástam egy saját szennyvízgödröt. Van egy kis fürdőkádunk, ami tökéletesen alkalmas zuhanyzásra. Nemrég sikerült gázpalackot szereznem, ami a fűtésért és a melegvízért felel. Ez még kellemesebbé teszi a tisztálkodást. Az elektromos hálózaton rajt vagyunk és tényleg mindenünk megvan, amire szükségünk van. Az előszobában lesz egy kandalló, amit hamarosan beszerelnek. Télen fával fogunk fűteni, hogy meleg legyen. Ez nagy öröm, mert két telet is úgy éltünk át, hogy fáztunk.”
Marie azt mondta, hogy a legnehezebb az volt, mikor egy évig kellett vizet hordania, télen, amikor pedig csak 20 ampere volt, választania kellett, hogy meleg vize legyen vagy meleg helyisége.
„Szerencsénkre volt egy barátom, aki mindig nyitott ajtóval várt minket, hogy le tudjunk fürdeni. Ez hatalmas dolog volt számomra és örökké hálás leszek, hogy ilyen jó emberek vannak körülöttem” – mondta.
Marie nem bánta meg, hogy ezt az életet kell élnie, mert sokkal „természetesebbnek” tartja.
„Mindig is társaság kedvelő ember voltam. A húszas éveimet Whistlerben töltöttem és snowboardoztam, a harmincas éveimben egy forgalmas tájcéget vezettem, és most a negyvenes éveimbe egyedülálló anya vagyok és egy buszon lakom.”
Marie és lánya heti szinten öt lovat látnak el. Etetik és ápolják őket. Ezután körbejárják a helyi menhelyeket, ahol 100 ló is élhet, a napjuk hátralévő részét pedig otthon töltik vagy sétálnak a kutyákkal, gondozzák a csirkéket…stb.
„Ó, ez egy szép élet. Nem sokat járunk a városba, de mindig akad tennivaló. Reggel megkávézom és megreggelizem, majd indulok a következő feladatot ellátni a lányommal. Mindent megteszünk a csempézéstől a festésen át a kertészkedésig”
Marie elismeri, hogy néha hiányzik neki egy „normális otthon”, ám mégsem tervezi, hogy egyhamar elköltözik a buszból.
„Szeretem az önállóságot, amit ez a fajta otthon ad nekem, és remélem, hogy a következő évben még tovább fejleszthetem. Szükségem lesz egy hálószobára, mert ahogy a lányom cseperedik neki is szüksége lesz egy saját területre. Egy szabadtéri fürdőszoba építése is a terveim között szerepel.”
Vegyes reakciókat kap mind a barátaitól, mind pedig a családjától, különösen akkor mikor megosztja, hogy az élet nem mindig fenékig tejfel így.
„Mindenki azt gondolja, hogy ez szuper élet így, ám, amikor elmondom, hogy heti szinten kell kiöntenem a vizeletünket, akkor már nem tartják annyira menőnek. Viccesnek tartom, hogy az emberek negatív véleménnyel vannak a saját hulladékaik kezeléséről. Ez része az általános autonómiának és a szabadságnak. Ismerem a rendszert és azok működését. Ha a világ meg is áll, mi akkor is rendben leszünk.”
Te tudnál így élni?
