Mindannyian járunk boltba. Körülbelül annyira standard dolog, mint a levegővétel. Van egy dolog, ami már réges régen megszokottá vált a poltok polcain. Az árcédulák. Na persze, nem a konkrét árakra gondolunk, hiszen azok évről évre emelkednek. Arra célzunk, hogy nem látni kerek számokat. Miért nem kerül semmi pont 2000 Forintba? Miért 990 vagy 995? Miért nem 994 vagy 1967? Igen, vélhetőleg azért, mert úgy gondoljuk, hogy az embereket át lehet verni annyival, hogy valami 1-gyel vagy kettővel kezdődik. Nyilván kevesebbnek érezzük azt tudat alatt még akkor is, ha csupán 5 forinttal vagyunk egy kettessel kezdődő szám alatt (1995-2000). Tény és való, hogy a kereskedők mindig is trükköztek azzal, hogy a vásárlás és költekezés felé hajszoljanak minket, de a dolog ennél egy picit körülményesebb.
Annak ellenére, hogy a vásárló pontosan tudja, hogy nincs egyforintos, mégsem zavarja egy 99-cel végződő szám. A kiskereskedők gyakran nem saját árral dolgoznak. Sok olyan termék van, aminek az árát a nagyker határozza meg. A marketingstratégia azonban továbbra is befolyásolja az árképzést. Ez mindenhol így van. Még a pékségekben a kenyerek esetén is.
Az ember ösztönösen felfelé kerekít. Ez még az általános iskolából fennmaradt szokásunk. Sokan egyébként sem kérnék vissza azt az egyforintost, így lényegében ugyanannyit költenek.
Ez az egész mizéria valamikor az 1870-es évekből indult Amerikából. Innen származnak az első információk, melyekben 99 centre végződő árak voltak. A legnépszerűbb verzió 1875-öt említi. Ekkor indult a Chicago Daily News napilap, ami egy centtel olcsóbbra lett árazva, mint a rivális Chicago Tribune. Az egycentes már akkoriban sem volt népszerű érme.
Érdekes módon nem a vásárlók megtévesztése volt az elsődleges cél. A boltosokat akarták ezzel kordában tartani, ugyanis ha egy vevő mégis visszakéri azt az egy centet, akkor az eladónak ki kell nyitnia a kasszát és így kisebb az esélye, hogy zsebre teszi. Nyilván egy vásárló egy centje nem sok vizet zavar, de sok kicsi sokra megy ugyebár.
Ez az évek során tovább alakult. Rájöttek a marketingesek, hogy egyéb szempontból is működik. Az információt balról jobbra dolgozza fel az agyunk és, ha egy 1999 forintos árat látunk, azt az agyunk úgy könyveli el, hogy „egy ezres körüli szám”. Hiába jön még utána három darab kilences. Sokkal nagyobbnak fogjuk érezni a különbséget 1999 és 2000 között, mint 2000 és 2001 forint között.
Az agyunk csak a leglényegesebb információt tárolja el. Ha látunk egy címkét, amin 53.999 forint szerepel, akkor az agyunk az első számjegyekre fog koncentrálni. Azaz tudat alatt ő ezt 53.000 vagy 50.000 körüli számnak fogja eltárolni. Az ár megbecslésénél teljesen mindegy, hogy valami 90-re, 95-re vagy 99-re végződik. Ugyanannyinak fogjuk érezni és itt már nyert is az eladó 5 vagy 10 forintot rajtunk.
Arra is rájöttek a kutatók, hogy az emberek hatalmas különbséget éreznek az 18.000 és az 17.890 árak között. Ez már ugye egy észrevehetőbb különbség (110 Forint), de jobb minőséget sugall a vevő számára, ha egy szám nullával végződik, mintha 99-cel. Ezt főként a drágább dolgoknál alkalmazzák. Gondoljunk bele, hogy az autók sem 4.300.999 Forintra végződnek. Legalábbis nem egy luxus autó esetén. Ez azért is működik mert az emberek azt gondolhatják, hogy egy luxusterméknek nincs szüksége semmilyen kilences számmal való trükközésre.
Az emberek a magasabb árakat a jobb minőséggel társítják. Tudat alatt egy picit mindnyájan sznobok vagyunk. Elvégezték a következő kísérletet. Borokat kínáltak egy csoportnyi embernek. Olcsóbb egyszerűt és drága márkásat. A termék tényleges ismerete nélkül fogalmuk nem volt arról, hogy melyik a jobb minőség. Teljesen egyéni ízlés alapján döntöttek arról, hogy melyik a finomabb. Mikor kiderült számukra, hogy melyik bor mennyibe kerül ténylegesen jobban élvezték azt, amelyik a drágább volt. Elvégeztek rajtuk egy mágnesrezonanciás agyvizsgálatot is, amely ezt alá is támasztotta. Érdekes nem?
Létezik még egy trükk, ami az árakkal kapcsolatos. Amikor egy teljesen véletlenszerű árat adnak egy terméknek. Gondoljunk csak egy ágyneműre, ami 8753 Forintba kerül. Ez egy annyira abszurd szám, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy jöhetett ki pont ennyi. Egyes kutatások szerint némely ember úgy gondolja, hogy a kereskedő már kénytelen kiszenvedni magából ezt az árat, hogy a lehető legolcsóbban tudja adni, hiszen számára minden fillér számít. Másrészről pedig az embert megakasztja egy ilyen szám és máris jobban megnézi magának a terméket ahelyett, hogy tovább siklana felette.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
