Amikor belépünk a húszas éveinkbe, általában felhőtlenül éljük a mindennapjainkat. Nem érdekelnek még bennünket a felnőtt élet dolgai, mint például családalapítás, takarékoskodás… stb. Emiatt a lazaság miatt sokkal türelmesebbek vagyunk minden és mindenkivel szemben, amik bizony az idő előrehaladtával megváltoznak. Harmincévesen már nem a bulizás és az iszogatás, a barátokkal való lógás lesz fontos, hanem a pihenés, családalapítás és társai.
Mai cikkünkben elhoztunk pár képet, ami bemutatja, hogy mik változnak meg az életünkben, ha betöltjük a harmincadik életévünket.
Míg 20 évesen kutya bajunk sem volt egy kisebb balesettől, addig 30 évesen már a legkisebb mozdulat miatt is orvoshoz kell fordulnunk.
A 20-as éveinkben egész nap a telefonunkat nézegettük arra várva, hogy valakinek eszébe jusson a szülinapunk. 30 évesen meg már három SMS után megelégeljük és arra várunk, hogy legyen vége a napnak.
Húszon évesen úgy gondoltuk, hogy sok barátunk van aztán az idő előrehaladtával rájövünk, hogy azok nem is voltak igazi barátok. Harminc évesen már annak örülünk, ha egy igaz barátunk marad.
Régen egyfolytában azzal voltunk elfoglalva, van-e a testünkön felesleg, szőrös-e a lábunk… stb. Harminc évesen ezek a dolgok már annyira nem érdekelnek bennünket, hogy bármilyen állapotban kimerészkedünk a strandra.
Húsz évesen hatalmas terveket szövögetünk a fejünkben, amit néhány év alatt szeretnénk elérni. Majd mire betöltjük a harmincat ezek a célok már nem lesznek annyira fontosak.
Fiatalon mindig a drága dolgokat hajszoltuk. Szülinapjainkra is mindig vagy telefont, vagy kocsit, vagy valamilyen ékszert kértünk. Ha olyan tárgyat kaptunk, ami nem volt elég kielégítő számunkra, akkor felhúztuk magunkat. Amikor betöltjük a harmincat az ilyen dolgokkal már abszolút nem foglalkozunk, örülünk annak, amit kapunk.
20 évesen még élveztük a bulikat, az új emberekkel való ismerkedést. Viszont minél idősebbek vagyunk annál antiszociálisabbá válunk. Így már a bulikat is a hátunk közepére kívánjuk.
Amikor 20 évesek voltunk meg sem kottyant nekünk, hogy egy vad buli és italozás után korán felkeljünk és elmenjünk valahova. 30 évesen meg már szenvedünk egyetlen pohár pezsgő elfogyasztása után is.
Amikor fiatalon elmentünk kirándulni, nem számított, hogy van-e fedél a fejünk fölött. Lazán elaludtunk egy sátorban vagy szimplán a csillagos ég alatt a folyó parton. Harminc évesen már az nagy probléma, ha a négy csillagos szállodában nincsen csoki a párnán.
20 évesen, ha átmentünk a párunkhoz filmezni, valahogy sosem filmnézés lett a vége. 30 évesen viszont sokkal izgalmasabbnak találjuk már a sorozatokat, mint bármilyen másik tevékenységet.
Hiába mondta el édesanyánk, hogy tegyünk sapkát a téli mínuszokba, mi hajthatatlanok voltunk. Mindig azzal takaróztunk, hogy a sapka összekócolja a hajunkat. 30 évesen már egyáltalán nem érdekel minket, hogyan és mennyire rontja el a frizuránkat, mert a lényeg az, hogy ne fagyjunk meg.
Amikor húsz évesek voltunk egy deka felesleget sem voltunk hajlandók elviselni magunkon, sok mindenről lemondtunk, csakhogy álomalkatunk legyen. Harminc évesen már csak akkor teszünk érte, ha nagy a baj és a látvány is elviselhetetlen.
A legvadabb bulikba és kirándulásokba is benne voltunk a húszas éveinkben. Ezt a képességünket teljesen elvesztettük harminc éves korunkra, és ma már mindent csak halogatunk és halogatunk.
20 évesen még az első sorban csápoltál a kedvenc zenekarod koncertjén. Harminc évesen viszont már szeretsz jó messze lenni a színpadtól és a túl hangos zenétől.
Míg a húszas éveinkben óvszerért mentünk a boltokba, addig 30 évesen már pelenkáért.
Az idővel minden változik. Elképzelhető, hogy húsz évesen még bírtad a vidámparkot és a pörgést, harminc évesen viszont már egy gyerek körhintától is rosszul vagy.