Nem tévedés, valóban a Coca Cola versenytársáról, az üdítőital gyártás világszerte ismert moguljáról beszélünk, aki 1989-ben elmondhatta magáról, hogy ő a világ 6. legnagyobb katonai hatalma.
Hogy miként sikerült ezt elérniük, joggal kérdezhetnénk. Nos, egy őrült egymásból következő eseménylánc eredményeképpen, mondhatjuk, hogy a hidegháború egy újabb termékeként.
A történet az 1959-ben kezdődött, a moszkvai nemzetközi vásáron. Az akkori elnök Dwight D. Eisenhower elégedetlen volt az országban kialakult helyzettel ezért úgy döntött, egy kis szeletét megosztja az amerikai álomnak kommunista társaival és bemutatja nekik mennyire sikeres lehet a kapitalizmus.
Ezért Eisenhower felállíttatta az Amerikai Nemzeti Kiállítást Moszkvában, és az akkori alelnököt Richard Nixont küldte a helyszínre, hogy részt vegyen a megnyitón és beszéljen az amerikai életmód szépségeiről.
Miközben Nixon a bemutatón az elektromos burgonyahámozó nagyszerű előnyeit taglalta és bemutatta a nyugati kapitalizmus további csodáit, heves vitába keveredett az akkori szovjet miniszterelnökkel, Nikita Hruscsovval, a két különböző világrend által kínált életminőség kapcsán.
Miközben Nixon a bemutatón az elektromos burgonyahámozó nagyszerű előnyeit taglalta és bemutatta a nyugati kapitalizmus további csodáit, heves vitába keveredett az akkori szovjet miniszterelnökkel, Nikita Hruscsovval, a két különböző világrend által kínált életminőség kapcsán.
Nixon és Hruscsov egyaránt próbálták meggyőzni egymást, hogy a saját országuk által kínált életmód legjobb. A vita a kapitalizmus és kommunizmus között feszülő nyílt ellentétre éleződött ki az ország két legjelentősebb szereplője között.
A Pepsi akkori alelnöke, Donald M. Kendall, aki szintén részt vett az eseményen, látta a párbeszéd hevességét ezért jobbnak látta, ha közbelép, lecsillapítva ezzel a fel forrósodott hangulatot.
Meginvitálta a szovjet főtitkárt a Pepsi standjához egy kóstolóra. Hruscsov, mindenki meglepetésére, örömmel fogadta a meghívást és bár gyanakvón, de megkóstolta a felkínált italt. Nem sejtve, hogy ezzel Donald Kendall kiválóan előkészített PR húzásának főszereplőjévé válik.
Azonban arra talán még maga a Pepsi alelnöke sem számított, hogy akkora sikert arat az ital, a szovjet vezetés körében, hogy néhány évvel a kiállítás után, a főtitkár leveszi az üdítőit a szovjet fogyasztói kultúra feketelistájáról és tömegesen kezdi importálni az országba. Ezzel lett a Pepsi az első hivatalosan forgalmazott nyugati termék a Szovjetunióban.
Bár a Pepsi nagy népszerűségnek örvendett az országban az üdítőital importjáért járó ellenszolgáltatás kérdésében nem sikerült egyezségre jutni.
A szovjet rubel ekkor még nem volt világszerte elfogadott valuta, és mint ilyen, más típusú megállapodásra kellett jutniuk.
Hruscsov ekkor úgy döntött, Szovjetunió egyik legmeghatározóbb import termékéhez fordul és felvette a cserekereskedelem ötletét, vodkáért kólát.
Az egyezség sikeresen működött is, egészen 1980-as évek végéig.
Mikor is olyannyira megnőtt a Szovjetunióban a Pepsi fogyasztók száma, aminek növekedésével nem tudott lépést tartani az amerikai lakosság vodka fogyasztói társadalom, így a feltételek újra tárgyalásra kényszerült a két oldal.
Ekkor kerültek terítékre a háborús gépek.
Így történt meg, hogy 1989-ben az üdítőitalgyártó, szovjet partnerétől egy teljes tengeri flottát, 17 szovjet tengeralattjárót, egy fregattot, egy cirkálót és egy rombolót kapott, 3 milliárd USD értékben a kóla ellenértékeként.
Ezzel a megkötött üzlettel vált a Pepsi a világ hatodik legnagyobb katonai erejévé!
Persze a hatalom csak névlegesen volt értetendő, a vállalat végül nem sokkal később tovább adott hajókon egy fémhulladék-gyártó vállalkozásnak és mindössze néhány napig tudhatta magáénak a címet.
De mégis rajtuk kívül még hány üdítőitalgyártó cég mondhatja el, hogy ő volt a világ hatodik legnagyobb katonai hatalma, még ha csak néhány napra is szólt ?!
