Néha előfordul, hogy a kórházban vagy épp az orvosnál rossz diagnózist állítanak fel és elkezdik rosszul kikezelni a betegeket. Az viszont már ritkábban fordul elő, hogy elhunytnak nyilvánítsanak valakit anélkül, hogy arról 100%-an megbizonyosodnának. Mai cikkünk főszereplőjével ez történt. Régen, a középkorban voltak olyan betegségek, amiket a gyógyítok nem tudtak orvosolni és ha valamiről nem tudták mi, akkor elkönyvelték halálos betegségnek. Sőt olyan is előfordult, mikor még nem ismerték a kóma állapotot, vagy a bezártságszindrómát és automatikusan holtnak nyilvánították az illetőt. Viszont az orvostudomány rengeteget fejlődött az utóbbi évtizedekben, így szinte nem is fordul elő már ilyen eset. – Vagy mégis?
A 62 éves Stanisław Chrobak, a lengyel Ochotnica Górna település lakója, aki mezőgazdasággal foglalkozott, de más munkákat is elvállalt, hogy több pénzt keressen. Miközben egy építkezésen segített erős fájdalmat érzett a mellkasában. Egyik szomszédja vitte orvoshoz, aki azt mondta, hogy a férfinak valószínűleg szívrohama volt, mert egyre erősebb fájdalmat érzett.
Mikor odaértek az orvoshoz eszméleténél volt és a mellkasát fogta, viszont rövid időn belül elvesztette az eszméletét. Az ápoló azonnal odasietett hozzájuk és mikor meglátta mi a probléma, mondta, hogy menjenek a sürgősségire. Azt mondta odaszól nekik telefonon, hogy tudják, érkeznek.
Mikor a szomszéd elvitte Stanislaw urat a nyolc kilométerrel messzebb lévő sürgősségire senki sem várta őket. Ez azt jelentette, hogy a nővér vagy nem hívta fel őket, vagy kiment a fejéből.
„Amikor odaértünk azt hittem várni fognak minket, de senki sem volt ott. Beszaladtam azzal az információval, hogy velem van egy eszméletlen férfi, akinek mellkasi fájdalmai vannak. A mentősök kiszaladtak hozzá és azonnal elkezdték újraéleszteni, mert úgy látták nem lélegzik. 20 perc elteltével az egyik mentős azt mondta, hogy nem reagál. 10 perccel később azt mondták hívjam fel a családot, hogy szed-e valamilyen gyógyszert vagy tudnak-e valamilyen betegségről. Felhívtam a feleségét majd odaadtam a mentősnek. Körülbelül egy óra múlva abbahagyták a szívmasszázst és azt mondták nem tudnak rajta segíteni.” – mesélte a szomszéd.
Mire felhagytak az újraélesztéssel a család is megérkezett a helyszínre.
„Amikor odaértünk, apám a földön feküdt egy fekete zsákban, letakarva. Szerencsére oda tudtam menni hozzá, majd levettem róla a lepelt. Ekkor láttam meg, hogy gyengén, de lélegzik. Kértem a mentősöket, hogy segítsenek mert látom, hogy életben van. A mentősök viszont azt mondták, hogy meghalt. Teljesen kétségbeestem, mert láttam, hogy apám egy zsákban haldoklik. Ezt soha nem fogom tudni elfelejteni.” – mesélte Stanisław Chrobak lánya.
A mentősök a „holttestet” elvitték és kétségek között hagyták a családot. De nemcsak ezzel a megrázkódtatással kellett szembenézniük, hanem azzal is, hogy a temetés előtt a férfi teste eltűnt.
„Felhívtuk a Nowy Targ-i kórház ravatalozóját, de senki sem tudta, hol van. Elmentünk temetkezéshez, hátha tudnak segíteni. Sajnos nem tudtak, csak azt mondták válasszuk ki a koporsót és virágokat, a többit intézik. Mikor hazaértünk 23 nem fogadott hívást kaptunk a kórháztól. Kiderült, apám ott van.” – mesélte a másik lánya.
Mikor odamentek az orvosok azt mondták, hogy Stanisław állapota kritikus. Hullámvölgyekben hol jobban van, hol rosszabbul. Megpróbálták felébreszteni a farmakológiai kómából, de nem reagált. Sőt semmilyen külső ingerre nem reagált.
Stanislaw az orvosok és ápolók erőfeszítése ellenére sem tért magához, majd egy hónappal a szívrohama után valóban elhunyt. A család szerint, ha idejében kapott volna megfelelő ellátást, akkor még ma is élne. Michał Kuźmicz ügyvéd azt mondta, az ápoló nem követett el hibát, mikor azt mondta, hogy a szomszéd az autójával vigye el a sürgősségire.
„A nővér felismerte, hogy a mentők sokkal lassabban fognak kiérni, ezért javasolta, hogy a szomszéd vigye be a saját kocsijával.” – mondta az ügyvéd.
