Nyakunkon a karácsony. Egy szülő számára könnyedén elcsúszhat az egész ünnepi hangulat egy banánhéjon. Ajándékok megvásárolva? Mi legyen a karácsonyi menü? Ki kéne takarítani. Sütni is kéne valami süteményt. Persze a cégnél is most zúdul a nyakunkba minden. Nem könnyű egy felnőtt élete ilyenkor. Vannak, akik számára kifejezett nyűg az egész.
De mi van a gyerekekkel? Ők teljesen más lapra tartoznak. Teljesen képesek átadni magukat az egész idilli hangulatnak. Számolják vissza a napokat és remegve várják, hogy mikor jön és mit hoz a Jézuska. A legtöbb szülő megpróbálja a gyermeke számára fenntartani ezt a mesevilágot, mert ha visszaemlékezünk, akkor tudhatjuk, hogy minket is milyen boldogsággal töltött el mindez.
Egy idő után felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mikor érdemes a gyerekkel, őszintén beszélni arról, hogy valójában nem a Jézuska vagy a Mikulás hozza az ajándékokat, illetve egyetlen nyúl sem képes Lego-val kitömni a picik által megépített fészket.
Először is nézzük meg, hogy pszichológiai szempontból milyen előnyökkel jár egy gyerek számára az eseményeket övező mesés kitalációk?
A gyerekek még feltétel nélkül hisznek a szülőknek, így amit ők gondolnak, vagy mondanak az ünnepekkel kapcsolatban, azt a gyerekek is átveszik és azonosulnak vele. Tény és való, hogy az ünnepeket övezi szokások és rituálék erősítik a család összetartozását, valamint a szülőket és a gyerekeket is jó érzéssel töltik el. Persze csak akkor, ha a szeretet őszintén jön a szülőktől. Gazdagíthatják a gyermeki fantáziavilágot azzal, hogy egy csodás mesés világot teremtenek meg ezzel a számukra.
Mikor érdemes egy gyerekkel őszintén beszélni a Jézuskáról, Mikulásról?
Ez igazából a gyereken múlik. Amíg őt örömmel tölti ez a mesevilág, és nem kezd motoszkálni a fejében, hogy valami nem stimmel, addig nincs oka annak, hogy lehulljon a lepel. A szülőnek is partnernek kell lennie. Érezhető, amikor el jön a pillanat, hogy egy gyerek kezdi kapizsgálni, hogy mi van a színfalak mögött, de az biztos, hogy a kis bárány lelke még hadakozik az igazság ellen. A legfontosabb az, hogy a gyerekben nem szabad összetörni a karácsony szellemét. Nem szabad, hogy azt higgye, elárulták.
Előbb vagy utóbb eljön a pillanat, amikor a pici hall ezt-azt az oviban. A pajtások közül már többen elmondják neki az igazságot. A szüleibe vetett hite és a mesés dolgok szeretete miatt először hadakozik ellene, de előbb vagy utóbb rá fog kérdezni a szülőknél is. A legfontosabb ilyenkor, hogy visszakérdezzünk, hogy „Te mit gondolsz erről?”. Próbáljuk az ő véleményét megtudni a dologról. Innen könnyedén fel lehet mérni azt, hogy van-e értelme még halogatni a dolgot. Vélhetőleg már ő sem hisz benne, hisz a pajtások meggyőző ereje eléggé nagy, de szeretne valamilyen megnyugvást találni a lelke. Egyes szülők rajongása az ünnepekért kihathat a gyerekekre is. Ők sokkal erősebben hisznek majd a Jézuskában is. Ezzel nincs is semmi gond. A lényeg, hogy ne erőltessük a saját hitünket és meggyőződésünket a picire.
Egyes szakértők szerint még 9-10 éves korban sincs semmi baj azzal, ha a gyerek hisz a Jézuskában. Egy idő után képes lesz összerakni a képet magától is. Lehet, hogy már tisztában van azzal, ami történik, de még hinni akar abban, amit a szülő felépített neki. Ebből az is jól lemérhető, hogy a gyermeket örömmel töltötte el a karácsony szelleme. A gyerek vélhetően jelezni fogja, ha már nincs szüksége ezekre a mesés rituálékra. Az egyetlen baj, ami érheti, hogy a kortársai az oviban esetleg kicsúfolják, mert még mindig hisz benne.
A gyermekpszichológusok szerint jót tesz a gyerekeknek a Mikulásban és a Jézuskában való hit. Segít őket a jó és a rossz közti különbségtételre nevelni. Ez elengedhetetlen a fantáziájuk fejlődéséhez. Egy felmérés szerint a 4 éves gyermekek 85 százaléka, a 6 éves gyerekek 65 százaléka, míg a 8 éves gyerekek 13 százaléka hisz a Mikulásban. Persze léteznek olyan családok, ahol a kezdetektől fogva tisztázott a gyermek számára, hogy a szülő teszi az ajándékokat a fa alá.
A legfontosabb dolog, hogy soha ne a titokra fektessük a hangsúlyt. Egy karácsonynál a közös ünneplés, a várokozás izgalma legyen előtérbe. Nem kell folyamatosan, minden mondatba belefűzni azt, hogy „A télapó így, a Jézuska úgy”. Meg lehet őrizni a családi hagyományokat egy ünnep alkalmával akkor is, ha már nem egy kitalált alak hozza az ajándékokat. Ez lebegjen a szemünk előtt. Ne tegyünk meg mindent azért, hogy a picit félrevezessük. Ne felejtsük, hogy a csalódás és a biztonságérzet sérülése mindig is ott fog lógni a levegőben. A szakértők szerint nem tanácsos az idősebb testvértől cinkostársi szerepet elvárni a kisebb testvér érdekében. Megérezheti a diszharmóniát, a titokból való kizárást, ami csak őt érinti az egész családban.
Ti mikor mondtátok el a gyermekeiteknek, hogy nincs Jézuska? Írjátok meg kommentben a véleményeteket!
