A középkori asszonyok mindent elkövettek annak érdekében, hogy egy bizonyos területen megritkítsák a hajukat. Kitépték és maró anyaggal kenték be hajkoronájukat.
Manapság mindenki dús, fényes és minél nagyobb hajkoronára vágyik, ennek érdekében pedig rengeteg eszközt alkalmazunk. Legyen az sampon, balzsam vagy valamilyen vitaminokkal teli szérum.
A középkori nők azonban ennek pont az ellenkezőjét szerették volna elérni. Abban az időben veszélyes módszereket vetettek be, hogy kevesebb hajuk legyen a homlokuknál és minél magasabb legyen a hajvonaluk. Ma már ez számunkra sokkal inkább taszító, mint szexi.
A magas homlok volt a szép
A 12. századtól számunkra már egy nagyon furcsa szépségideál hódított. A női haj látványát ekkor erkölcstelennek tartották, ugyanis az utcán dolgozó lányok hordtak lógó frizurát. A hosszú hajú hölgyek inkább kontyot vagy valamilyen fonatot készítettek, esetleg főkötőt viseltek tincseik eltakarására.
Az asszonyokat akkor találták szépnek és vonzónak, ha minél kevesebb szőr csúfította el az arcukat és minél magasabb volt a homlokuk. Akkor tartottak gyönyörűnek egy nőt, ha arcuk egy újszülött babáéhoz hasonló volt, ezzel ugyanis ártatlan és nemes benyomást keltettek. Sokan még a szemöldöküket is leborotválták, hogy elérjék a kívánt hatást. Voltak, akik szálanként szedték ki a hajukat vagy bizarr kencével kenték be azt.
A legtöbb esetben azonban ecetes pakolást alkalmaztak, melyet macskaürülékkel és lime-mal kevertek ki. Ez nemcsak a hajat, hanem a bőrt is irritálta, amely viszketést és sebesedést okozott. Illetve az erős, maró anyagok használata sem volt ritka.
Az ideál eredete
A ma már kifejezetten csúnyának tartott ideál nemcsak a haj látványának erkölcstelensége és bűnössége játszott közre. Szakértők szerint I. Erzsébetnek nagy szerepe volt a divat népszerűvé válásában. A királynő ólommérgezést kapott a káros arcfehérítő keverékek túlzott használata miatt. Mellékhatása pedig az volt, hogy kihullott a haja és szinte teljesen kopasszá vált homlokrésze. A kor szépségről alkotott fogalmát erőteljesen befolyásolta az uralkodó külseje.
A hajszín terén a szőke és az eperszőke számított a legvonzóbbnak. A vágyott színt pedig világosítással és festéssel érték el. Ehhez azonban egy maró hatással bíró és mérgező keveréket alkalmaztak, méghozzá egy általában lúgos, kénes, kurkumás, juh vizelettel dúsított anyagot kentek a hajra.
