Amikor valaki Dubajra gondol, leginkább a fényűzés és a gazdagság jut az eszébe, ahol az emberek még a hátsójukat is aranyból készült WC papírral törlik ki, és két kézzel szórják a pénzt. Nem egy olyan történetről hallottunk, mikor az emberek lerobbantak a kocsijukkal, vagy épp kifogyott belőle az üzemanyag és ott hagyták az út szélén és elsétáltak, majd vettek egy másik méregdrága autót. Nos, nem egy olyan hely van ezen a vidéken, ahol az autók tele vannak homokkal mert olyan régóta állnak az adott helyen. Az ország java része is óriási fényűzésben él, a Halálos iramban 7 filmben láthattuk micsoda bulikat tartanak, és, hogy egyesek olyat is megengedhetnek maguknak, hogy autókat tartanak egy egész emeleten. De ugyebár mindennek két oldala van, így Dubajnak is vannak sötét, eltitkolt oldali is, amiről nem igazán szeretnek beszélni.
30 évvel ezelőtt Dubaj egy kopár sivatag volt, ahol csak skorpiókat és kaktuszokat lehetett találni. A belvárosban található az úgynevezett Dubaj múzeum, ami töviről-hegyire elmeséli az ország történetét. A 18. században a Perzsa-öböl alsó részén élő emberek gyöngyhalászattal foglalkoztak, és igaz gyöngyöket adtak el. Sokan vándoroltak ide azzal a céllal, hogy a gyöngyhalászatból meggazdagodnak, ám a britek 1971-ig az uralmuk alatt tartották az országot, majd miután leléptek a színről a környező hat állam összefogott és megalapult az Egyesült Arab Emírség.
Később olajat és aranyat találtak a föld felszín alatt, ám az akkori sejkeknek fogalmuk sem volt arról, hogy mit kezdjenek vele. Tudniillik az akkori sejkek írásképtelen nomádok voltak, akik világ életükben teveháton lovagoltak, így tanácstalanok voltak az üggyel kapcsolatban. Később úgy döntöttek, hogy az olajból és aranyból származó bevételeket arra költötte, hogy a turizmusra és üzletekre épülő országot húzzon fel.
Minden városnéző buszra felszállt embernek elmondják, hogy a sejk volt az, aki mindössze 3 évtized alatt felhúzta az országot, holott ez nem igaz, ugyanis úgynevezett modern rabszolgák húzták fel a nulláról, és jelenleg is ők dolgoznak a város, valamint az ország korszerűsítésén. Ők a külföldről érkező alsó osztály, akik elfogadhatatlan körülmények között élnek. Az ilyen embereket onnan lehet felismerni, hogy poros és koszos kék színű nadrágban járnak a városban és napi 14 órát dolgoznak az 50 fokos hőségben is.
Ha valaki megkérdezi, hogy mi van a munkásokkal, mindenki úgy tesz, mintha nem tudna semmit és visszakérdeznek, hogy milyen munkások. Minden egyes nap végén összegyűjtik ezeket az embereket és a város külterületein lévő szállásokra viszik őket, ahol elfogadhatatlan körülmények között kell élniük.
Évekkel ezelőtt viszont még buszok sem voltak, ezért tehénszállító kamionokkal vitték őket A-ból B pontba. Ám sokan tiltakoztak ez ellen ezért szereztek nekik buszokat, amik frankón úgy működtek az 50 fokos melegben, mint egy üvegház.
A város külterületein mintegy 300.000 munkás él, akik szennyvíztől és izzadságtól bűzölgő helyen élnek, holott nekik köszönhető az, hogy létezik az ország.
Egyes munkások elmondása alapján a sejkek és a felsőbb rétegbe tartozó emberek, rengeteg mindent ígérnek az ide érkező embereknek, de amint meglátják hova hozták őket rájönnek, hogy a pokolba érkeztek. Amint leszállnak a reptéren elveszik tőlük az útleveleket, így még akkor sem tudnak hazatérni, ha anyagilag megengedhetik maguknak, mert fogalmuk sincs mi lett azzal az okirattal, amit elvettek tőlük.
Eleinte olyan ígéreteket kapnak, hogy napi szinten reggel 9-től délután 5-ig kell dolgozniuk, amiért nagyjából 150 ezer forintnak megfelelő összeget kapnak, ám ehelyett, naponta 14 órát robotolnak, és a fizetésük nem haladja meg még a 35 ezer forintot sem. Mivel ők is szegényebb országból jöttek a családjuk csak várja a pénzt és örül, hogy valakinek legalább bejött az élet, holott erről szó sincs, hiszen fogalmuk sincs arról, milyen életet élne a családtagjuk. Ami Dubajban folyik a munkásokkal kapcsolatban az teljes mértékben illegális, no meg emberi jogokat sértő. Természetesen a Sejk hatalmas vigyorral az arcán úgy csinál, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Az indiai konzulátus 971 halálesetet jegyzett fel, ami a hőségnek, a kimerültségnek vagy épp a saját élet kiontásának volt köszönhető. Miután ez kiderült, a konzulokat arra ösztönözték, hogy fejezzék be ezeknek a haláleseteknek a számon tartását. A modern rabszolgatartást annak érdekében védik meg, hogy több profithoz jussanak.
Gondoltátok volna ilyen körülmények vannak Dubajban?
