Egyetlen anyukának sem kell bemutatnunk, hogy mennyire kellemetlen is tud lenni a reggeli hányinger és hányás a váransósság alatt. Cikkünk főszereplőjének olyan súlyosak voltak a reggeli rosszullétei, hogy el kellett távolítani a fogait.
Louise Cooper 19 éves volt, amikor először esett teherbe. Körülbelül három hetesen jött rá arra, hogy kisbabája lesz. Akkoriban bébiszitterként dolgozott egy franciaországi síparadicsomban. Míg a szülők síeltek, snowboardoztak, addig ő a gyerekeikre felügyelt. Egy magazinnak mesélt arról, milyen szörnyűségeket élt meg várandóssága alatt. Mikor a panaszok nem szűntek meg, orvoshoz ment, aki vészes terhességi hányást diagnosztizált nála. Ez a probléma a nők csupán 1%-át érinti.
Louise egy héttel azután, hogy megtudta gyermeket vár súlyos rosszullétek kínozták. Felmondta albérletét és visszarepült szüleihez az Egyesült Királyságba.
„Rengeteget hánytam ezért kiszáradás és kórházba kerültem. A második kórházi látogatásom során állapították meg, hogy vészes terhességi hányásom van.”
A kismama fő célja az volt, hogy ne hányjon tovább. A hetedik hétben azonban betegsége olyan súlyos lett, hogy már nem tudott felkelni az ágyból.
„Nem tudtam enni, inni, járni, mozogni, állni, sőt már hányni sem tudtam.” . vallotta be Louise
A nap 24 órájában enyhe hányingerrel küzdött, de nem mindene esetben tudott hányni. Ez nagyon megterhelő volt számára, mind lelkileg mind fizikailag. Az orvosok infúzióra kötötték, hogy legalább a folyadékbevitelt pótolják. Később olyan injekciót kapott, ami csökkenti a tüneteket.
A 12. hétben már könyörgött a nőgyógyászának, hogy had szakíthassa meg a terhességet, mert borzalmasan érzi magát. Orvosa egy szteroidos kezelést ajánlott ezért mégsem vette alá magát az abortusznak. A terhessége jelentős részében alkalmaznia kellett, hogy szinten tartsa állapotát. Emellett három betegség ellen kellett még gyógyszert szednie. Később a „Pregnancy Sickness Supporthoz fordult segítségért. ott megismerkedett egy nővel, aki szintén ettől a betegségtől szenvedett a terhessége alatt.
„Több, mint 25-ször kellett kórházba mennem a terhességem 37 hete alatt. Némelyik látogatás csak pár óráig tartott és volt, ami egy hétig is elhúzódott.” – emlékszik vissza.
Előfordult, hogy eltérő ellátásban részesült, mert voltak olyan kórházi alkalmazottak, akik nem tudták mi a vészes terhességi hányás. Körülbelül a 16. héten elvesztette első fogait.
„A harmadik trimeszterre átlagosan heti egy fogat vesztettem el és ez iszonyatosan rombolta az önértékelésemet. Kezdtem feszélyezve érezni magam, mikor emberek közé mentem. Azon kattogott az agyam, hogy vajon látják-e, hogy jó pár fogat elhullajtottam?!”
Elmondta, hogy fogai állapota olyan mértékben károsodtak, hogy orvosa közölte vele az összeset el kell távolítani, ha a kisbabája megszületik. A szülés után néhány órán belül megszűntek a rosszullétei és a hányinger is teljes mértékben felszívódott. A szülésre már csak hat fog maradt a számban, amik szintén borzalmas állapotban voltak és megnehezítette az evést is. Nagyon félt, hogy ez a kevés is egyik pillanatról a másikra kihullik.
„5 nappal a szülés után kiműtötték a fogaimat és a gyökerek fennmaradó részét is. Néhány hétre rá viszont kaptam néhány műfogat, hogy tudjak enni.”
Egy évvel később új párjával elgondolkoztak egy újabb babán, de nagyon félt attól, hogy ismét rosszul lesz. Ennek ellenére, viszonylag gyorsan teherbe esett, majd alig három héttel később ismét hányni kezdett.
Louise kiszáradás miatt a 16. héten húgyhólyagfertőzést kapott. A betegség és a fertőzés hatására Louise és párja úgy döntöttek, hogy megszakítják a terhességet.
„A párom nagyon megértő és támogató volt. Persze szomorú volt, hogy el kell engednie a még meg nem született gyermekünket, de úgy érezte nem tudom újra végigcsinálni így a terhességet. Ekkor eszembe jutott, hogy annak idején az orvosom szteroidos kezelést javasolt, ami egy kicsit enyhítette a tüneteket. Így nem mentem el az abortuszra. A kezelés sokat segített, hogy végigcsináljam.”
A második terhessége alatt több támogatást kapott mind a kórház, mind a családja, mind a barátai részéről. Miután megszülte a picit pánikrohamoktól szenvedett. Most jelenleg arra vár, hogy újabb műtétet végezzenek fogain, mivel bölcsességfogait is el kell távolítani.
A fiatal édesanya azt reméli, hogy történetével felhívja az emberek figyelmét a vészes terhességi hányás komolyságára és súlyosságára.